Klasszikus dilemmák

Ez egy ősrégi, klasszikus játékelméleti példa, amikor több játékos, ember állatokat tart egy közös legelőn. A cél az erőforrás, a legelő, a város, az ország, a Föld... fenntartható kezelése, de minden játékosnak a saját érdekei is vannak, és túlhasználhatják a legelőt, várost, országot, Földet..., ami a közös jó kimerüléséhez vezethet... A közös jó tragédiája egy olyan helyzet, ahol mindenkinek jobb lenne, ha mindenki együttműködne, de mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, és ezért végül mindenki rosszabbul jár. A közös jó érdekében mindenkinek el kell köteleznie magát, még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. A közös jó tragédia egy olyan helyzet, ahol mindenkinek jobb lenne, ha mindenki együttműködne, de mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, és ezért végül mindenki rosszabbul jár. A közös jó tragédiájára számos példát lehet találni a valóságban. Például a környezetszennyezés egy olyan helyzet, amelyben mindenkinek jobb lenne, ha mindenki kevesebbet szennyezné a környezetet, de mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, és ezért a környezet szennyeződése továbbra is növekszik. A közös jó tragédiáját megelőzni vagy enyhíteni számos módon lehet. Egy módja az, hogy a kormányok és a vállalatok szabályokat hoznak, amelyek arra kényszerítik az embereket, hogy együttműködjenek. Egy másik módja az, hogy az embereket arra ösztönzik, hogy gondolkodjanak a közös jóra, és ne csak a saját érdekeikre.

Ez a játékmodellezés a ragadozók és a préda közötti kölcsönhatásokat mutatja be. A ragadozók célja, hogy elkapják a prédaállatokat, míg a prédaállatoknak el kell kerülniük a ragadozókat. Ám egyik fél sem marad fenn tartósan a másik léte nélkül... Ebben az interakcióban a békés stratégia nem mindig a legjobb megoldás. Ha az egyik játékos a harci stratégiát választja, akkor a másik játékosnak is harcolnia kell, hogy megvédje magát. Ebben az esetben mindkét játékos rosszabb eredményt ér el, mintha békésen megoldanák a konfliktust. A történet arra tanít, hogy a konfliktusok megoldására a békés együttműködés lenne a legjobb megoldás. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez nem mindig lehetséges. Ha az egyik fél nem hajlandó együttműködni, akkor a másik félnek is harcolnia kell, hogy megvédje magát.

A játék két játékost modellez; egy résztvevőt, aki oszthat egy összeget, és egy másik résztvevőt, aki elfogadhatja vagy visszautasíthatja az ajánlatot. Ha az elfogadó elfogadja az ajánlatot, mindketten megkapják a kiosztott összeget. Ha az elfogadó visszautasítja az ajánlatot, akkor egyikük sem kap semmit. Ez a játék arra épül, hogy az emberek milyen mértékben veszik figyelembe a társadalmi normákat és az együttműködési hajlandóságot. Képzeld el, hogy van két barátod, és mindkettőtöknek van 1000 forintod. Úgy döntötök, hogy játszotok egy játékot. Először az egyikőtöknek kell döntést hoznia arról, hogy mit csinál a pénzzel. Eldöntheti, hogy megtartja az összes pénzt, vagy megosztja a pénzt egyenlően a másik barátjával. Ha a másik barátod elfogadja az ajánlatodat, akkor mindketten megkapjátok a pénzt. De ha nem fogadja el az ajánlatodat, akkor a pénz elveszik, és újra kell kezdeni a játékot. Mit tennél, ha te lennél az első játékos? Megtartod az összes pénzt, vagy megosztod a pénzt a barátoddal? Az ultimátum egy érdekes játék, mert arra kényszeríti a játékosokat, hogy gondolkodjanak a saját érdekeiken és a másik játékos érdekein.